A blog megszületésének apropója valójában egy időre tehető, a fenti, stilisztikailag rendezett, de ugyanakkor kellően provokatív mondat elhangzásával egy muffin sütős, viszonylag nyugodtnak mondható estén, amikor lecsúszott két üveg jófajta rosé.
Kicsit bővebben: lakótársammal, Macskapozitív "Catfighter" Ágnessel, meglátogattuk néhány héttel ezelőtt a Budapesti Boat Show-t, amiről a legnagyobb jóindulattal sem tudnék pozitív kritikát írni, így inkább sokatmondóan hallgatok. Céltalanul barangoltunk a ladikok között, amikor is valami isteni sugallattól vezérelve döntöttünk úgy, mostantól sodródunk az árral, és megjelenésében egy kicsit földhözragadtabb, de ugyanakkor nagyon csábító lakóautók felé vettük az irányt.
A szinkronicitás vezérfonalát megragadva, és azt többé el sem engedve azon kaptuk magunkat néhány percen belül, hogy egy lakóautó belsejében beszélgetünk egy nagyon kedves és szimpatikus úriemberrel, aki áhitattal beszél a 18 napos szicíliai élményéről. Szórólapok, repiajándékok ekkor már természetesen megszámlálhatatlan mennyiségben és jelentős teret követelve képezték a társaságunk részét. Komolyságunkat tükrözendő.
Régebben valahogy én úgy képzeltem, hogyha az ember lánya felfedező útra indul Olaszországba, 2-3 hétre, az csak és kizárólag egy módon kivitelezhető. Kell egy autó aminek nincs tetetje, egy hitelkártya lehetőleg platina, vagy arany színben, illetve egy sármos Don Juan, legrosszabb esetben is az anyós ülésre.
Mert hogy jó utazni? Ami nem fér bele egy kézipoggyászba, azt otthon hagyod. Apokalipszis esetére van nálad egy váltás fehérnemű, (nálam rendszeresen elektromos fogkefe is, nem számít, hogy nem tudom feltölteni) a személyid, esetleg útleveled, és kész. Ehhez képest az, hogy mint a csigák, ezúttal vigyem magammal a házamat is nem tűnt olyan idegennek, mint ahogy tűnhetett volna. Buli. Ha azonban buli, akkor már szóljon nagyot! Induljunk meg mi lányok. Jó, de hányan? Osztottunk szoroztunk, számoltunk, kalkuláltunk, kényelmi szempontból nem biztos, hogy kéne még két lány, költséghatékonyság szempontjából azonban, nem rossz az útitárs. Hát akkor? Szinte adta magát a felismerés, hogy akkor kéne még két fiú....... két fiú....férfi.... de biztos, hogy a tengerbe vizet kell vinni?!? Nincs valami más megoldás?
Muffinos, rosés, brainstormingos esténken, itt már talán a második üveg pukkant ki, mire is összemosolyogtunk és megszületett a bejegyzés kezdő mondata, azonban kósza agytekervényeimet "ON" állapotba kapcsolta ez az élethelyzet. Először is, innentől már nem volt köztem és az internetes párvadászat ismert helyszíneként aposztrofált szerelemdoboz között egy pohár bornyi távolság, így életem legjobb befektetésekén 360 Ft + áfáért vásároltam magamnak két hét virtuális örömöt. Jó lesz ez valamire címszóval.
Ez ám csak az első lépés volt, innen már nem volt megállás. Az ötlet: ha csak költséghatékony szempontból cipelnénk magunkkal "koloncot", akkor ezt ne tegyük! Szépek vagyunk, okosak vagyunk, igen jófejek, kivételesen jól írunk, fotózni tudunk, és életigenlésünk, melyet soha cserben nem hagyó humorérzék kísér csak és kizárólag a nagybetűs SIKERRE predesztinálnak minket.
Jó, de mit csináljunk? Az "akármit", az ON állapotban lévő agyi funkciók kielégítésére nem lehet használni, úgyhogy ilyenkor még egy pohár bor és kellemes kísérő zene meg tudja adni a Limitless állapotot, ahonnan már csak a lendület is átsegít a célvonalon.
Az ötlet: készítsünk blogot! Jó, de ilyet csináltunk már, ebben mi az extra? Válasszunk egy témát, ez legyen 2-3 hét Dél-Olaszország, két megjelenésében különböző, de ízlésében hasonló hölgy, rosszabb napokon fékeveszetett catfighter személyében, akik négykézben letekerik ezt a párezer kilométert, és intézzük úgy, hogy ez mindenkinek bolt legyen. Ez a realizálandó cél.
Mi azonban nem most szaladtunk ám le a falvédőről, és kellő tisztelettel viseltetünk, leendő üzletpartnerünk iránt is, és tudjuk, hogy mutatnunk kell valamit, addig is. Téma kell még, itt mese nincs.
Teszem fel a kérdést, ha 5 nő él egy fedél alatt, egy erdőszéli kis kuckóban, 4, de lehet, hogy csak 3 generáció képviselői (senkit nem szeretnék megsérteni), akkor önmagában ez a tény, illetve az, hogy szerény otthonunkat osztjuk egyelőre 7,5 macskával és egy kutyával aki az udvaron lakik, nem elég?!
Nem elég az, hogy ki nem megyünk, de aki szimpatikus és itt sétál az erdőszélen, azt nemes egyszerűséggel berántjuk?
A sírva röhögős szerelemdobozos, sütögetős, átbeszélgetett esték apropója nem elég?
De szerintem igen. Ezúttal elégnek kell lennie. Pont elégnek. Így kéretik minket sokat olvasni, népszerűsíteni, hogy ha nem is egy 24 órás éjjel is látó kamerával felszerelt 18 napos orgiát megörökítendő, de sok finomsággal, életvidámsággal és nem is egy, hanem rögtön két egyedi látásmóddal megáldott lány kalandjai realizálódjanak a nem túl távoli jövőben!
Mondhatnám igazából, hogy ez akkor is megvalósul és mi akkor is élvezni fogjuk, ha más nem, de úriasszonyok lévén, olyat sem mondunk még a párunknak sem (aki most nincs is), hogy figyelj, én ma este dugni fogok, ha ott leszel, ha nem! Inkább írunk blogot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése