Többször is csörgött a telefon. Többször is beszéltem valakivel telefonon, nem nagyon kötekedtem, bár ez a "hellósziaCuncivagyok" stílus már a telefonban bicskanyitogató számomra, mert valami alapvető udvariasságot elvárnék, én tudatos vásárló nő. Gondolok itt olyanra, hogy a "hellósziaCuncivagyok" után, amit egy levegővel elmond a telefonos kisasszony, ne egy választ meg nem váró, "Éva, ugye?" következzen már, ami mellé még oda is biggyeszti, hogy "tegeződjünk, jó?", majd választ nem várva, kezdjen bele a monológjába, aminek 90 % számomra biztosan értéktelen információ. De gondoltam én, nem leszek a kákán is csomót kereső, meg egyébként se várjunk el senkitől többet, mint amennyit el lehet, abszolút rugalmasságot mutatva, előzékenyen megkérdeztem milyen időpontot javasol, mielőtt beleszaladunk abba, hogy én 20 időpontot felsorolok, amiből 21 foglalt, vagy nem alkalmas. Elsőre belőtt, egy keddi napot, a déli órákban. Normális ember számára kivitelezhetetlen időpont, de a szerencse és a sors véletlen összjátékának köszönhetően, én pont aznap, pont előtte fél órával voltam hivatott végezni, az onnan 20 percre lévő aranykezű mesterfodrásznál, akinek ollóforgatása mellett Ollókezű Edward elmehet a picsába.
Tehát, én erre az elsőre felvetett időpontra igent mondtam, megörültem, és még meg is köszöntem, mert magamban már láttam előre, milyen fantasztikus napom is lesz. Városi környezet, jó lesz a hajam, valami történik az arcommal is, amin olyan sokat rontani még szakavatatlan kezeknek sem lehet, és jön a Vénusz tranzit is másnap hajnalban, úgyhogy elbaszhatatlan hangulatban próbáltam meg lefixálni az időpontot. Ez nehézségeket okozott, nem nekem. Talán túl könnyen adtam be a derekam, nem tudom, de a hölgy hangnemet váltott, és elkezdte mondani, hogy csak akkor mondjam, ha ez fix, mert különben csak elveszem más elől a helyet, vagy fölöslegesen foglalkoztatom a sminkest, aki nem jön be esetleg, csak ezért. Hagytam hogy elmondja amit el kell mondania, nem vettem fel, hogy hülye, gondoltam nem fizetik túl, vagy nem az eszéért fizetik, de azt sem tartottam kizártnak, hogy valamit fordítva rögzített az agya, és a vevőcsalogató formulák helyett, hirtelen átváltott a vevőriasztó fordulatokra. Másnap megismétlődött ez a beszélgetés, kétszer. Akkor már félig jó volt a hajam, úgyhogy nem tudtak megintcsak felhúzni, de mikor másodszorra hívtak fel, hogy akkor tuti-e, biztos ott leszek-e, megfordult a fejembe, hogy azt mondom igen, majd nem megyek el. De nem ez volt az én érdekem.
Tehát elmentem, becsöngettem, az sms-ben TÖBBSZÖR megkapott információk alapján, beengedtek és egy kellemesen exkluzív környezetben találtam magam. Már az első recepciós lánynál mosolyogtam. Fekete kosztum, AZ, hosszú egyenes szőke haj, el tudja mondani, hogy az egy lépcsőből melyiken menjek fel (szerintem kávét már nem tud főzni - a szerk.) a következő recepcióig, ahol ugyanebből a lányból ül kettő. Belövöm azt amelyiknek nincs a fülén éppen telefon és odamegyek hozzá, hogy ki vagyok, honnan jöttem, miért jöttem, mikorra jöttem és annyi az idő. A hangjából és a beszédstílusából gyanítottam, hogy mi már beszéltünk korábban, sőt országos cimborák is lettünk a fentiek tanulsága szerint. Kaptam egy adatlapot, azt töltsem ki, majd név szerint fognak hívni. Megtettem, kevesebb mint fél perc múlva megjelent egy újabb klón. Fekete kiskosztüm (mindegyiken ugyanaz) hosszú egyenes szőke haj, kifejezéstelen tekintet és megkülönböztethetetlen a többitől. Elkísért 4 méterrel odébb, egy székig, ahol várt, egy meglepetésszerűen fekete kosztümös lány, hosszú, egyenes fekete hajjal. Belőle is volt sok, legalábbis az egy négyzetméterre jutó hostess lányok száma, egy pörgőrúgással átvitte volna az én egészségügyi határértékemet jelző képzeletbeli korlátot, de épp zen állapotba voltam, így nem bántottam senkit, még verbálisan sem. Meg kell, hogy mondjam őszintén azért ez a környezet elég szürreális volt számomra, mintha kis hangyák sürögtek-forogtak volna ott körülöttem, a kis fekete kosztümjükben, vagy épp klikkesedve, láblógatva trécseltek volna valamelyik asztalon, vagy korláton tiszteletlenül, és függetlenül attól, hogy fekete vagy éppen szőke hajuk volt, még ez alapján sem lehetett őket megkülönböztetni. Mint egy viaszbáb találkozó, de komolyan.
Az egyszerű nappali smink hozzávetőlegesen 15 összetevőből állt, amiknek a megjegyzése számomra teljes képtelenség volt, ráadásul én leragadtam annál, hogy megtaláltam azt a terméket, amivel azt a szemöldököt tudom pillanatok alatt felvarázsolni magamnak, amit szeretnék, illetve amit eddig csak megközelítőleg sikerült produkálnom. Erről szerettem volna mondjuk kérdezni, de esélytelen voltam, pörögtek a rétegek, újabb és újabb ecsetek kerültek elő, néha egy csukd be a szemed, most nyisd ki, közbe csak kétszer cirógatta meg a szemgolyómat a kis ecsetével, úgyhogy a fölött még át tudtam siklani, majd pár perc után, miután eltalálta egyébként a színeimet és néhány valóban hasznos néma jótanáccsal látott el, elkezdett körbevezetni. A néma jótanácsok egyébként azok voltak, amiket éreztem az arcomon, hogy valahogy másképp csinál, mint ahogy én szoktam, és ha volt lehetőségem ezekre visszakérdeztem, hogy miért történik, és akkor két évszám és statisztikai adat közé besűrítette a választ, amik számomra valóban fontosak, és valóban hasznosak voltak. Mondjuk itt azért résen kell lenni, mert könnyedén elveszhet az információrengetegben, az ami számodra valóban fontos.
A körbevezetés, bruttó 67 másodpercet vett igénybe, valójában megmutatott egy helyet, ahol a sminktanfolyamokat tartják. Itt szeretném megjegyezni, mint valószínűleg minden egészséges nő, én is játszom már a gondolattal egy ideje, hogy elmélyítem, vagy legalábbis professzionálisabb alapokra helyezem, ezirányú tudásomat. Tehát én örültem a lehetőségnek valójában, de mivel borzasztó rohanásba voltunk, bár ennek csak később értettem meg a miértjét, a kérdéseimet, nem volt alkalmam feltenni. Egy csalafinta trükkel, miszerint menjünk a nagy tükörhöz megnézni az arcomat, az egyébként egyetlen normális és kedves személlyel szemben találtam magam, aki a pult mögött árulta a termékeket. Ő volt az egyetlen egyébként aki volt oly kedves, meggyőző természetességgel megjegyezni, hogy de szép vagyok. Tehát ez volt az a pont, amíg úgy tettem, mint aki sodródik. Megálltunk a pultnál, a sminkes kisasszony, szembefordult velem, és azt vettem észre, hogy a pulton, miközben gondosan támaszkodik az árlistán, már össze is állított nekem egy alap - kezdőcsomagot, amelynek értéke, hozzávetőlegesen megegyezett egy átlag magyar fizetés felével. Mivel valóban úgy gondoltam, hogy jó munkát végzett, és valóban azt gondoltam, hogy be is fogok ruházni én ezekre, szépen sorban, megkértem, hogy írja össze nekem miket használt rám, amihez egyébként egy formanyomtatvány is volt a kezében. Ezt azonban elszalasztotta, mivel valószínűleg felmérte, hogy nem nyúlok rögtön a pénztárcámért. Kértem tőlük egy árlistát is, mire kánonban elhadarták, a cirka 15 féle termékről, hogy mi mennyibe kerül, hogy ez a bolti árhoz képest mennyi, és egyébként egyetlen ember van aki ezzel csak nyerhet, és az természetesen én vagyok. Nem tudom, ezt nekem értenem kellett volna, és meg is kellett volna jegyeznem, vagy tényleg az lett volna a legegyszerűbb, ha átnyújtom a hitelkártyám, megadom a pinkódomat, és anélkül, hogy egy büdös szóval megkérdezné ebből a kibaszott fekete hangyabolyból bárki is, hogy ÉN MIT SZERETNÉK, hagyjak ott egy kisebb vagyont?
Egy részről, a kezdő alapcsomagból kifelejtett a lány olyan dolgokat, amik nekem fontosak lettek volna, de amire alkalmam nem volt, hogy utánakérdezzek, mert egyre magasabb hangszínen győzködött róla, hogy mit, milyen kombinációban kell most azonnal megvásárolnom. Végetvetettem ennek, amiket egyre nagyobb hevességgel tologatott felém termékeket visszatoltam elé, határozott hangnemben felvilágosítottam, hogy ezekből én most, ha tótágast áll sem viszek el most már semmit, de ha lesz kedves befejezni a listát, amit nekem kezdett el arról írni, hogy miket használt rám, akkor még nem biztos, hogy elveszített a cége, mint vásárlót, sőt, de akkor amellé még legyen kedves egy árlistát is mellékelni. Nem volt kedves. Elkezdett csapkodni, hogy ennek így semmi értelme. Majd köszönés nélkül elviharzott.
Értem én, hogy ő abból nem kap százalékot, ha én rajta kívül iratkozom be egy sminktanfolyamra esetleg, vagy egy külső üzletben vásárolom meg a termékeket, ne adj Isten idetérek vissza, csak nem hozzá, de azért álljon már meg a fáklyás felvonulás. Normálisak ezek?!?!? Csoda, hogy nem hívta rám a biztonságiakat! Nonsense úgy ahogy van.
Szóval nem szóltam egy szót sem, bár felhúztam a bal, frissen kihúzott szemöldökömet, átláttam, hogy ezzel a konfliktushelyzettel most nem én vesztettem, majd távoztam. Egy picike pillanatra a kapuban még elgondolkoztam, hogy visszaszaladok, a kedves eladó nénihez egy névjeggyel, hogy holnap reggel olvasd el a Catfightot, de addigra már becsukódott mögöttem az Andrássy út egyik ajtaja és nem vettem a fáradtságot, hogy visszamenjek.
A sötét barom valóban ennyire alulmotivált, vagy ennyire hülye, hogy ne lássa át azt, hogyha a cége által felkínált promócióval él egy leendő vásárló, akkor annak ha sikerült kiüríteni a pénztárcáját első alkalommal, ha nem, nekem akkor is kutya kötelességem 32 fogas vigyorral megköszönni neki, hogy befáradhattam miatta dolgozni?!? Egyébként valóban csak hálával tartozom, mert ugyan ami számára egyszerű nappali smink volt, az számomra a nagyestélyi, és tényleg szép munkát végzett, bár erre mondhatnám, hogy ő is hozott anyagból dolgozik. Ráadásul blogtémát is adott. Ezer hála és köszönet!
Magyarország, ezt még tanulni kell!
-Vicca-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése