5. 31 Teraszajtó. Nyitom, ebben a pillanatban a perifériás látószögem bal alsó sarkában, valami elképesztő gyorsaságú, szürke fénycsík kel életre, és ellentmondást nem tűrő határozottsággal rombol felém. Egy egér. Inkább egérke. Lélegzetvisszafojtva vártam a következő lépést, egy pillanatra megállt az idő, kimerevedtek a képkockák és ezer-millió variácó cikázott át az agyamon mátrix-szerűen a másodperc tört része alatt. Kérdések elevenedtek meg.
Most visítsak? De minek, azzal nem indítom el megoldásra ennek a problémának a feloldandó részét. Ugorjak föl valamire, ne harapjon meg? De ezzel csak elállok az útjából, kvázi szabad utat engedek a ház többi része felé Gombszemű Egér úrnak, bár megvan az az esély, hogy a mögöttem (értsd anya szoknyája mögött) meghúzódó, Vénuszka névre nem hallgató cica (a Csöpkére se nagyon) pont át fog esni rajta, így minimális eséllyel a természet rendezi is valami kevésbé humánus formán ezt a ballépést.
Ez a variáció továbbgyűrűzött, lesz itt visítás, csapkodás, menekülés, ki annyi irányba ahányba csak lát, felkeltjük ezzel a ház többi lakóját, akik szélfútta reggeli hajjal és csipás szemmel fognak minket a nappaliban találni, majd egy rögtönzött Tom & Jerry jelenetet produkálunk, csakláb emberekkel, seprűvel, csapkodással és egy változó felállású macska-egér jelenettel.
The casting was on at that moment.
5. 32 előtt egy kicsivel, helyszín: teraszajtó. A semmiből lesújt, Isten keze, mely Párductestű Péter mancsában manifesztálódik, ő a vörös fehér négyláblovag, és szintén az idősíkon értelmezhetetlen távolságban egy gyakorlott huszárvágással szédítő csapást mér az egér fejére, és bármely bűvészmutatványt látványügyileg határozottan maga mögé utasító mozdulatsorral behelyezi a szájába. Kép a következő: pupillák kitágulva, bajuszpárnák megdagadva, párductest büszkén kihúzva, nyak megnyúlik, fej hangyányit megemelkedik, büszke állásba kapcsol, és rakoncátlanul a szája jobb sarkából kifigyel egy egérfarok, mely minden kétséget kizárólag egy egérhez tartozik, mivel a szája bal sarkán megjelenik egy egér orr is. Némi büszkeség, valamiféle, anyai érzelmekhez kapcsolható melegség árasztaná el a szívemet, de megnyugodni nincs idő, ez az idilli, festményszerű kép bemozdul, és férfias határozottsággal indul meg felém.
Bassza meg, ajándékot kapok! - Cikáz át az agyamon rögtön, és újabb képkockák sora elvenedik meg képi formában elmém, a reggeli standby mód után lassan éledező megfoghatatlan rekeszeiből. Párductestű Péter határozott mozdulatokkal, egyre gyorsuló léptekkel tör felém.
5. 33 még mindig a teraszajtóban: azonnali döntést kell hozni, Vénuszka érezhetően lélegzetvisszafojtva ül a szoknyám mögött, nézi a kialakuló helyzetet, és már nem nyávog, szemben Párductestű Péter egy egérrel a szájában, a háttérben további 4 macska foglal helyet baromi lustán a terasz különböző pontjain, őket nem sikerült annyira megzavarni abban az elképzelésben, hogy ha felkelt a nap, akkor bizony reggeli idő van, nem játék a teraszajtóban. A hirtelen döntés megszületik.
5. 34 A teraszajtó hirtelen, de annál határozottabb mozdulattal törénő bezárása. Időt nyerek. Párductestű Péter az egérrel a szájában nem tud időben fékezni, és felkenődik az üvegre. Meglepetésében elejti az egeret, AKI MEGMOZDUL! Hatalmas vehemenciával ráfeszülök az üvegre, a tekintetem elhomályosodik, és látok magam előtt, egy védtelen kisegeret, aki 5 macska gyűrűjében (amiből mondjuk 4-et nem érdekel) ott vergődik a sakkmintás burkolaton. Péter sem rest, azonnal visszaveszi a szájába. Az elmém és a szívem most már egyszerre dübörög. Ott cseng a fülemben a "Minden élet számít!" és gondolkodás nélkül cselekszem. Erőt merítek egy múlbeli élményből, mikor Fehérvárcsurgóra vittem nyaralni az első macskámat rendszeresen, aki Nermál névre hallgat, és egyszer a szájából vettem ki egy egeret, a farkánál fogva, mert percek óta, csak kínozta (napokig nem "beszéltünk" utána). Tehát félelem félretéve, szívből cselekszem, feltépem az ajtót és erőt sugárzóan, a belső hangomat szabadjára engedve, teátrális hangnemben megteszem az első lépést.
5. 35 A helyszín a teraszajtó, dörgedezem: "Péter, azonnal tedd le az egeret!" Párductestű rám se bagózik, bár megnöveli a köztünk lévő távolságot. Már tudja mit akarok! A zsákmányát. Az egérrel a szájában szembefordul velem, találkozik a tekintetünk, nem hagyok kétséget afelől, hogy meg fogom szerezni amit akarok, ő nem hagy kétséget afelől, hogy nem fogja odaadni, amit én akarok. A félelmem és az ellenérzéseim még közben dolgoznának, de nem teszik! A múlt távolába, és élerhetetlen térbeli távolságokba vesznek az olyan hangok, mint "megharaphat", "macska, ez a dolga" illetve "a tápláléklánc alján, az egérnek ez a sorsa", ésatöbbi, ésatöbbi. Figyelek, várom a megfelelő pillanatot, amikor megszüntethetem a köztünk lévő távolságot, vagy megvárom amíg az "ellenfelem" kitör, én pedig reagálhatok. Ekkor pedig hibázik. Jobbra kitör, és métereket szalad, szájában az egérrel. Én utána. TUDOM, hogy le kell tennie egy pillanatra, és ez lesz az ÉN PILLANATOM.
5. 36 A teraszajtótól 3 méterre: Péter lassít, és kénytelen kelletlen egy pillanatra kiköpi az egeret. Erre nem számítok, ott egy nyálas, ázott, szerencsétlen kis szürke test, akihez nem merek hozzányúlni, egy pillanatra győz az undor és a félelem, fejben vesztem el a harcot. Ebben a pillanatban rámememli Gombszemű Egér úr, fekete gombszemét és lepillant a lelkem mélyébe. Kapcsolok. Ha az egeret nem tudom megfogni, megfogom a macskát! Párductestű Péter a meglepetéstől és a megalázottságtól nem hadakozik. Egészen a konyháig szaladok vele, és jó hangosan elkezdek a főzőedénnyel zörögni, hogy a többiek figyelmét is eltereljem, és eredményes csábítással csaljam el őket az egér közeléből, nehogy valamelyik örömfoszlánynak eszébe jusson élni a lehetőséggel, elkapni, és esetlegesen utánamhozni.
5. 37 Konyha. A döntő többség már az én oldalamon áll, Pünkösdi királyságomat megalapozandó, épp készítem a sertésmájas-rizses reggelit a "gyerekeknek". Lassul az idő.
5. 38 Teraszajtó megint. Ezúttal nálam a "labda", vagyis a műanyag tál, amiben az elemózsia van, ahol az egér jobbra volt, ott balra fordulok, és szedek a macskáknak, sajnos most már bő egy hete csak 6-nak, de ez a létszám, még nem fix. Ugyanis A Csavargó nincs itthon, aki hajlamos néhá átköltözni máshoz is, tehát olyankor többen hisszük egyszerre, hogy van macskánk, illetve van, hogy szokik nyaralni is, bár ettől még nem vagyok annyira nyugodt, mind amennyire mutatom magam.
Lényeg a lényeg. Elnézek jobbra. Egérke sehol. Tehát annyi életerő még volt benne, hogy el tudjon menni. Helyes. A többi a természet dolga, én megtettem, amit "megkövetelt a haza.".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése